Pozitívan, előre tekintve - 33 év dialízis után is

Termék gyorskereső

Kategória vagy alkategória mutatása

Pozitívan, előre tekintve - 33 év dialízis után is

Legrégebbi betegünk mesélt életéről

A B. Braun Magyarország 30. születésnapja alkalmából felkerestük székesfehérvári dialízisállomásunk legrégebbi betegét, Krausz Gabriellát, aki gyermekkoráról, a dialíziskezeléssel való együttélésről és a lelki támaszt nyújtó emberi kapcsolatok fontosságáról mesélt.

Évtizedek leforgása alatt sok minden történik, életünk számos területe megváltozik. Ahogy sokasodnak arcunkon a ráncok, úgy ölt újabb formákat a világ, amely körülvesz bennünket. De legtöbbünk életében felbukkannak olyan tevékenységek, kötelességek és szükségletek, amelyek még az állandó változás közepette is végig elkísérnek bennünket. A létfontosságú vesék megfelelő működését pótló dialíziskezelés is sok vesebeteg páciens esetében az életút jelentős részét végigkíséri. A B. Braun Magyarország 30 éve működő dialízishálózatában a hazai vesebetegek 40%-át kezeljük, így szinte magától értetődő, hogy három évtized alatt sok értékes emberi sorsot ismertünk meg betegeinken keresztül. Székesfehérvári dialízisállomásunk legrégebbi betegét, Krausz Gabriellát a járványhelyzetre tekintettel telefonon értük el, ám a távolság nem akadályozta meg betegünket abban, hogy megossza velünk legfontosabb emlékeit, irigylésre méltóan pozitív értékrendjét és közös élményeit azokkal az emberekkel, akik eddigi élete során sokat jelentettek számára.

 

A kép forrása: szekesfehervar.hu

A VESEBETEGSÉG ELSŐ JELEI

„Az én esetemben tényleg igaz, hogy a vesebetegség az egész életemet végigkíséri, hiszen már nem sokkal születésem után jelentkeztek az első intő jelek. Édesanyám figyelt fel csecsemőkoromban túlságosan sötét színű vizeletemre, így haladéktalanul kórházba vitt. Ez még szülővárosomban, Móron történt” – tekint vissza élete kezdetére Gabriella, majd részletesebben is beavat a gyerekkori tapasztalatokba. „Móron beutalót kaptunk a budapesti Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetbe, ahová 1 éves koromtól kezdődően rendszeresen visszajártunk. Itt az orvosok megállapították, hogy vesemedence- gyulladásom van. Gyakorivá váltak a kontrollvizsgálatok, a szakemberek mindig figyelték a vizeletemet, amelyben újabb intő jelként túl sok fehérje gyűlt fel. 6 éves koromtól vesebiopsziában is részesültem, és sok fajta gyógyszert is kaptam, ezek nevét már nem tudom felidézni” – meséli betegünk.

A DIALÍZISKEZELÉS KEZDETE

Gabriella állapotának javítása érdekében sokat dolgoztak az orvosok és egészségügyiszakemberek, így 18 éves korában, az érettségit követően fogszabályzó asszisztensként meg tudta kezdeni szakmai pályafutását. Állapota ekkor kezdett romlásnak indulni, ezzel elkerülhetetlenné vált a dialíziskezelés. „Nem sokkal azután, hogy dolgozni kezdtem, 19 éves koromban jelentősen megnőtt a vérnyomásom, a testem folyadéktartalma is nagyobb lett, és habár abban bíztam, hogy az állapotom idővel javul, ennek sajnos pont az ellenkezője valósult meg. Éppen karácsonyi szabadságomat töltöttem szülővárosomban, amikor olyan súlyossá vált a helyzet, hogy sürgősen, mentővel szállítottak Budapestre. A dialíziskezelést is a fővárosban kezdtem 1987. január 10- én. Egyből jó helyre kerültem, ahol megfelelően gondomat viselték, és hamarosan egy pozitív fordulat is feltűnt a látóhatáron, ugyanis 1987. december 25-én Szegeden új vesét kaptam. A műtét nagyon jól sikerült, igazi karácsonyi ajándékként éltem meg, ám a pozitív eredmény sajnos nem mutatkozott tartósnak. Az 1988-as év végi influenzajárvány, habár sokáig úgy tűnt, hogy elkerül, végül mégis rám talált, és a betegség következtében újra rosszabbra fordult az állapotom. Nem sokkal később újra kellett kezdenem a dialízist. Erre 1989 márciusában, már a B. Braun jogelődjének székesfehérvári dialízisközpontjában került sor” – emlékszik vissza Gabriella arra az időszakra, amikor először került kapcsolatba cégünkkel.

MEGSZOKNI EGY ÚJ ÉLETMÓDOT

A heti háromszor négyórás dialíziskezelés sok egészséges ember számára elképzelhetetlen mértékű alkalmazkodást és odafigyelést kíván meg a vesebetegektől. Az alkalmazkodás fontosságát Gabriella is megtapasztalta fiatalkorában, már első vesepótló kezelése előtt, az iskolás években is. „Tekintettel arra, hogy a vesebetegség születésem óta az életem meghatározó része, már az általános iskolában is le kellett mondanom olyan tevékenységekről, amely az egészséges gyerekek számára alapvető fontossággal bír. A legfájóbb ezek közül a testmozgás hiánya volt, ugyanis az akkori doktornőm állapotomra tekintettel felelősen úgy döntött, hogy nem vehetek részt a testnevelés órákon. Ez lelkileg nem esett jól, de már akkor is igyekeztem pozitívan hozzáállni a helyzetemhez.” Gabriella lemondásokkal tűzdelt gyermekkora, ha sok kellemetlenséget is okozott, felkészítette páciensünket a dialíziskezelés melletti életre. „Az igazi lemondások és alkalmazkodás akkor kezdődött, amikor 19 évesen megkezdtem a dialíziskezelést. A megszokott életmódom teljesen átalakult, meg kellett tanulnom, hogy miként kell vigyáznom magamra, és milyen diétát kell folytatnom. Ez is egyfajta önismereti utazás, amely során vannak bökkenők – a diétámban például mértéket tartok, de ez nem mindig sikerül -, de ezek is segítenek abban, hogy megtanuljunk tökéletesen alkalmazkodni ehhez a rendhagyó életmódhoz.”

AKIKRE MINDIG LEHETETT SZÁMÍTANI

Mindenki életében vannak nehézségek, kihívások és problémák, és még az egészséges embereknek is szükségük van olyan családtagokra, barátokra és mentorokra, akik segítenek a lelki és mentális egyensúly megtalálásában. Ez hatványozottan szükséges egy vesebeteg ember életében. Gabriella szerencsés, hiszen egész életében olyan emberek álltak mellette, akik életigenlő világszemléletre tanították. „Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, különösen édesanyámnak, aki időt és energiát nem kímélve mindig azon dolgozott, hogy a legjobb a helyen a leghasznosabb ellátást kapjam. Hívő családba születtem, és életemnek ez a vonala a mai napig aktívan jelen van a mindennapjaimban, különösen  azért, mert fiatalkorom meghatározó élményeit a hittanórák, közösségi események jelentették. Életem későbbi részében az egészségügyi állapotom miatti negatívabb érzelmeket megfelelően ellensúlyozó közösségekre találtam. Tagja lettem egy vallásos csoportnak, amellyel sok énekes-zenés eseményt szerveztünk, valamint barátaimmal megalapítottuk életem talán legfontosabb tényezőjét, a Bice-Bóca Klubot. Ennek az volt a lényege, hogy a környezetünkben élő nehéz sorsú, fogyatékkal élő vagy beteg gyerekeknek támogatást nyújtottunk programok szervezésével és azzal, hogy közösséget biztosítottunk számukra. Habár nem adatott meg számomra, hogy saját családom és gyerekeim legyenek, a Bice-Bóca olyan szerepet adott nekem, amelyben mégis számos gyermeknek nyújthattam segítő kezet. Ezt a mai napig nagy értéknek látom a saját szempontomból is, hiszen kezdetben ugyan megpróbáltam a dialízis mellett visszamenni dolgozni az eredeti szakmámba, ám eza kezelések mellett tarthatatlanak bizonyult. Így a Bice-Bóca Klub vált életem fő tevékenységévé, és ezért igazán hálás vagyok. Nagyon örülök annak, hogy több keresztgyermekem is van. Ők a bátyám, valamint egy baráti házaspár gyermekei, és én egész életemben igyekeztem támaszként mellettük állni” – idézi fel élete megindító fordulatait Gabriella, majd ismét kihangsúlyozza, hogy a valláshoz való kötődése sokat segített számára élete során. „Mivel hivő szülők mellett nevelkedtem, mindig fontos támaszt nyújtott számomra a jézusi lelkület, különösen első lelki vezetőm személyében. Ő pap volt, így személyes érzésekről is nyíltan beszélhettem neki, hiszen nem adta, és nem is adhatta tovább másnak azt, amit megosztottam vele. Életem vallási vonala és a zenés-énekes közösségünk szervesen összefonódott, stabil támaszt nyújtva számomra a nehézségek és lelki küzdelmek közepette.”

RÉGRE NYÚLÓ EMLÉKEK

Gabriella, vagy ahogy a székesfehérvári dialízisközpont kollégái hívják, Gabika már több mint 30 éve cégünk betege, így velünk együtt élte át a folyamatos növekedéssel és bővüléssel járó változásokat. „Sok emlékem van a dialízisközponttal kapcsolatban, és különösen kedvesek számomra a kezelésem első éveiből származó élmények. Ekkor egy kisebb épületben kezeltek minket, így talán egy kicsit könnyebb volt mindenkit jobban megismerni, a betegtársakkal és az egészségügyi stáb tagjaival egyaránt egyfajta családias közösséget alkotni. Ezekben a korai években barátaimmal rendszeresen tartottunk sikeres karácsonyi műsort is a többi beteg és az állomás munkatársai számára. Az orvosokkal és ápolókkal sose volt problémám, régen és most is segítőkészen, támogatóan állnak hozzám. Doktornőm még ebben a leterhelt időszakban is igyekszik segíteni nekem, ha kérdésem van, mindig megígéri, hogy utánanéz a válaszoknak, és ezt be is tartja. Nagyra értékelem ezt a lelkiismeretes hozzáállást” – mesél a dialízisközpont életéről páciensünk

PÉLDAMUTATÓ ÉLETSZEMLÉLET

Habár a koronavírus miatt a dialízisközpontban és magánéletünkben is több szabályt kell betartaniuk a kollégáknak és a betegeknek, Gabriella igyekszik megőrizni optimista életszemléletét. Ez nem mindig egyszerű. Betegünk egy különösen nehéz időszakon van túl, hiszen 2017-ben elveszítette édesanyját, majd nem sokkal később combnyaktörést szenvedett. Ám lelki erejét még ezek a csapások sem tudják tartósan letörni. „Adódnak különböző problémák manapság is. Az utóbbi időben megromlott a hallásom és a látásom is a túl alacsony vérnyomásomnak köszönhetően, és persze a járványhelyzet által teremtett elszigeteltség sem tesz jót a léleknek, de én igyekszem a jó dolgokra gondolni. Egész életemben mindig bennem volt, hogy az élet szép és jó, habár nem könnyű. Meg kell látnunk a jót, és nem szabad hagynunk, hogy a véleménykülönbségek gátat vessenek közénk. Én igyekszem mindenkivel jó viszonyt ápolni, orvosaim tanácsait betartani, és továbbra is meglátni a szépet a világban” – búcsúzik megható zárógondolatával Krausz Gabriella, székesfehérvári dialízisközpontunk legrégebbi páciense.

Cikkünket Gabriella egyik kedvenc idézetével zárjuk, amely A kis herceg című műből származik:

„Jól csak a szívével lát
az ember. Ami lényeges, az
a szemnek láthatatlan.”
(Antoine de Saint-Exupéry)