160 véradás után sincs megállás

Termék gyorskereső

Kategória vagy alkategória mutatása

160 véradás után sincs megállás

Június 14.: a Véradók Világnapja

A vért adó önkéntes donorok csupán rövid kellemetlenséget vállalnak, ám ezzel valójában életmentő feladatot végeznek. Fiatalkora óta tudja ezt Vas György, a B. Braun gyöngyösi gyártóhelyének munkatársa is, Heves megye egyik leggyakoribb véradója. György a véradás fontosságáról, motivációiról és a donorszám csökkenéséből fakadó veszélyekről beszélt nekünk. 

Mióta vagy aktív véradó, és mi motivál a véradásokon való részvételre? 

19 évesen adtam először vért, az akkori munkatársaim vittek el első alkalommal, későbbi katonaéveim alatt pedig a véradásért járó plusz szabadság is segített abban, hogy rendszeres résztvevővé váljak. Miután leszereltem, az akkori munkahelyemen évente kétszer szerveztek véradást, de később megtudtam, hogy évente 4 alkalommal lehet vért adni, hiszen az akkori szabályok szerint 90 napnak kellett eltelnie két véradás között. 2000 környékén ezt lecsökkentették 56 napra, de én jellemzően ezt követően is általában évente négyszer adtam vért. 

Nehéz megfogalmazni, hogy mi motivál már évtizedek óta. Hálás vagyok, mert olyan egészségi állapotot kaptam a sorstól, amellyel akadály nélkül részt vehetek az évente lehetséges maximális számú véradáson, és azt gondoltam, ezt csinálnom kell, hiszen addig jó, amíg én tarthatom a karomat másokért, és nem másoknak kell tartaniuk a karjukat értem. Így amíg megtehetem, szeretnék donorként hozzájárulni a vérre szoruló betegek gyógyulásához. Emellett az sem utolsó szempont, hogy a véradás során és azt követően elvégzett, alapos vérvizsgálatból sok mindent kideríthetnek a szakemberek. Az, hogy a levett véremet minden alkalommal fel tudják használni, számomra is jó visszajelzés arra, hogy a vérem vizsgálata alapján egészséges vagyok.  

Az évek folyamán életem részévé vált a rendszeres véradás, ugyanúgy, mint sok más donornak. Az utóbbi években díjakat és elismeréseket is kaptam, amely ugyan jól esett, de nem ezért csinálom, nem ezért csináljuk a véradást. Jó érzés, amikor újra és újra megkapom az SMS-t, amelyben megírják, hogy a vérem kiszállításra került, és hamarosan valakinek az életét fogja megmenteni.

Eddig hányszor adtál vért, és meddig tervezed még folytatni?  

163-nál tartok jelenleg. Heves megyében ezzel én vagyok az egyik leggyakoribb véradó, és ez leginkább az előbb is elmondott gondolkodásmód miatt alakult így, nem tervezett cél volt. Ettől függetlenül természetesen jól esik, hogy rendszeresen meghívnak különböző, a véradás témája köré szervezett rendezvényekre. A jövőben már nem sokáig adhatok vért, mert van egy felső korhatár. Nem akarom előre megtippelni, hogy hány véradáson tudok még addig részt venni, hiszen egészségügyi okok is szóba kerülhetnek. Amíg lehet, addig csinálom, hiszen a részemmé vált a rendszeres véradás. Nem tudatos, nem tervezett döntés volt: bennem voltak a megfelelő egészségügyi adottságok, így kihasználtam a lehetőségeimet.  

György büszke apa, hiszen gyerekei is aktív véradók

A járványhelyzet alatt tapasztaltál változásokat a véradások szervezésében, lefolyásában? 

Tegye fel magának mindenki a kérdést: hány embert halt volna meg, ha leállnak a véradások vagy a donorok félnek elmenni vért adni? Rengeteg. Ha meg is csappant egy kicsit a résztvevők száma, a betervezett véradásokat a Magyar Vöröskereszt ugyanúgy megtartotta, mint mindig, a donorok és az egészségügyi szakemberek pedig a fertőzésmegelőzési szabályok betartásával, maszkban, testhőmérséklet-mérés után, távolságtartással végezték a feladatokat és a vérlevételt. Nekem személy szerint a véradáson való részvétel alkalmával nincs nagyobb veszélyérzetem, mint amikor a boltban megfogom egy kosár fülét szabad kézzel. 

Mit mondanál azoknak, akik nem szeretnének vért adni? Miért lehet fontos?  

Véleményem szerint sajnos nagy a passzivitás az emberek körében, kevesen mennek vért adni. Ugyanakkor, ha olyan egészségi állapotba kerülünk, amely miatt vért kell kapnunk, de nincs vér, akkor meg fogunk halni vagy nem fogunk meggyógyulni. Senkinek sem kívánom, hogy ezt átélje, de a legjobban kétségtelenül akkor érezzük meg a vérdonorok fontosságát, ha nekünk vagy valamelyik szerettünknek van szüksége vérre. Nagyon fontosnak tartom a fiatalok figyelmét is felhívni a véradás fontosságára, két felnőtt gyermekem is rendszeres véradó. Ezt kell megértenie az embereknek: vér csak akkor lesz, ha vannak donorok. Egy egészséges embertől, úgy gondolom, elvárható a véradás évi 2-3 alkalommal. 18 és 60 éves korunk között ráadásul bármikor válhatunk első véradóvá. Én még olyan donorról is hallottam, aki minden véradás alkalmával rosszul van, mégsem hagyja abba. A betegség nem válogat sem vagyon, sem rang alapján, mindannyian találhatjuk magunkat olyan helyzetben, amikor vérre van szükségünk. Ezt kell szem előtt tartanunk.