A diabéteszes lábfekély a cukorbetegség gyakori szövődménye.
A cukorbetegek 2-10 %-a szenved lábfekélyektől. A diabéteszes lábfekély kialakulásának kockázata az idő előrehaladtával növekszik. A vércukorszint kontrollálása fontos eljárás. A gyenge vércukorszint kontrollal rendelkező betegek hamarabb tapasztalnak komplikációkat. Sajnálatos módon a lábfej és a lábszár amputációinak többségét diabétesz mellituszban szenvedő betegeken végzik. A diabéteszes láb szindróma kezelésében a fő prioritás a jelentősebb amputáció elkerülése.
A cukorbetegek veszélyeztetettek a lábfekélyek kialakulása tekintetében a perifériás és vegetatív neuropátia, valamint a makro- és mikroangiopátia miatt.
A perifériás neuropátia (szenzoros és motoros) a lábfekély leggyakoribb oka. Mivel sok szenzoros neuropátiában szenvedő betegnek megváltozik vagy teljesen elvész az érzékelése a lábfejében és a lábszárában, a láb bármilyen megvágása vagy traumája akár napokig vagy hetekig teljesen észrevétlen maradhat. A motoros neuropátia izomgyengeséget (izomsorvadást) válthat ki, ami lábdeformitást, következésképpen pedig a testsúly aránytalan eloszlását eredményezheti. Szöveti iszkémia és elhalás is előfordulhat, fekélyképződést okozva. Emellett a vegetatív neuropátia kevesebb izzadáshoz vezethet a dermális struktúrák lecsökkent beidegzése miatt. Ez a bőr kiszáradását és berepedezését váltja ki, ami növeli a fertőzés kockázatát.
A diabéteszes angiopátia egy másik rizikótényező a diabéteszes lábfekélyek és fertőzések kialakulásában, mivel a nagyobb artériák elmeszesednek (makroangiopátia), a kis artériák kapillárisainak bazális membránja pedig megvastagszik (mikroangiopátia), amely károsodott mikrocirkulációhoz vezethet.
Nagyon sok típusa létezik a diabéteszes lábléziók osztályozásának. A Wagner-féle osztályozás a legszélesebb körben alkalmazott osztályozási rendszer a diabéteszes láb elváltozásainak értékelésére.